Ötven évvel ezelőtt, 1975-ben sikerült asztalhoz ültetni 33 európai és két észak-amerikai országot (az USA-t és Kanadát), hogy aláírják a finn fővárosban a Helsinki Záróokmányt. Az egyezmény jelentősége sokat és sokszor változott a kelet-nyugati szembenállástól függően, de az mindig elsődleges célja volt a „helsinki folyamatnak”, hogy

az államok tárgyalásos úton és békésen rendezzék az egymás közötti vitáikat.

Közben a „helsinki folyamatnak” létrejött a hivatalos fóruma, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, az EBESZ, amely az egyezmény betartása felett hivatott őrködni – több-kevesebb sikerrel.

Manapság egyre kevesebbel. Nem volt például lelkes az EBESZ tevékenységétől Pertti Torstila sem a szerdai finn nagykövetségi rendezvényen, amely a Helsinki Záróokmány 1975-ös aláírására emlékezett. A tapasztalt diplomata – aki a hetvenes években részt vett a Helsinki Értekezlet előkészítésében, majd nagykövetként képviselte hazáját Budapesten és Stockholmban – arról beszélt, hogy az EBESZ nem tudja betölteni azt a feladatát, amelyre hivatott lenne, nem tudja garantálni Európa stabilitását. Éppen ezért – fejtette ki – vissza kellene térni a Helsinki Záróokmányban foglalt tíz alapelvhez. Ezek a többi között kimondják

• az erőszaktól való tartózkodást,
• a viták békés rendezését,
• a határok sérthetetlenségét,
• az államok területi integritását,
• illetve az emberi jogok tiszteletben tartását
• és a népek önrendelkezési jogát.

Getty Images Gerald Ford amerikai elnök aláírja a Helsinki Záróokmányt 1975. augusztus 1-jén.

Eurázsiai biztonságpolitika kellene

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek azzal, hogy az EBESZ kihívásokkal küzd, hiszen Oroszország nem tartja magát a Helsinki Egyezményben foglaltakhoz. Megoldási javaslatot erre azonban csak a Magyar Atlanti Tanács főtitkára, Gyarmati István adott. Gyarmati biztonságpolitikai szakértőként, diplomataként komoly nemzetközi konfliktusok rendezésében és történelmi fordulatok békés levezénylésében is kulcsszerepet játszott korábban. Többek között ő is tárgyalt a szovjet csapatok Magyarországról való kivonásáról a rendszerváltás körüli években, és részt vett a jugoszláv utódállamok (polgár)háborúinak lezárásáról szóló konferenciákon is.

A kerekasztal-beszélgetésen azt mondta, hogy Európa stabilitása nem garantálható Oroszország nélkül, sőt Európa stabilitása Oroszország ellenében sem valósulhat meg. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a jelenlegi helyzet legsúlyosabb jellemzője az, hogy

Oroszországgal együtt sem stabilizálható Európa biztonsága.

Éppen ezért, miután szerinte az európai biztonsági keretrendszerbe jelenleg „nem fér bele” az Ukrajna ellen háborút indító Oroszország, nem ebben a keretrendszerben kellene gondolkodni.